Hogy miért kezdtem el az önfejlesztést?.. Mert káosznak éreztem az életemnek elég sok területét, egészség, kapcsolatok, pénz, hivatás és az önmagammal való viszonyt...
2016 januárjában kezdtem mélyebben foglalkozni ezzel, azaz Önmagammal. Úgy éreztem, hogy semmi nem jó körülöttem, nem éreztem jól magam a bőrömbe(önbecsülés hiánya), nem voltak megfelelő kapcsolataim, volt sok ember körülöttem, de a sokaság nem egyenlő a minőséggel. Romboltam magam, és az egészségem szinte amivel csak tudtam, és céltalanul teltek a napjaim, az egyik követte a másikat. Felkeltem átvészeltem a napot, aztán lefeküdtem. Nem volt oka amiért felkeljek, és vártam az okot, hogy aludhassak.... Anyagilag nem álltam rosszúl, de nagyon messze álltam attól, hogy a választás szabadságát érezhessem. És az, hogy akkor mit gondoltam magamról... hát elég érdekes volt. Talán pont azok a gondolatok juttattak oda, ahova.
Aztán pár elindítottam egy videót, amiben olyan kérdéseket hallottam, amik elindítottak bennem valamit. A kérdéseket mindjárt felsorolom, és ki is dérül belőlük, hogy nem a kérdésekkel van/volt a gond, hanem az azokra adott válaszommal. És nem tudtam összeségében egy jó osztályzatot adni magamnak. Ez volt a fordulópont az életemben.
A kérdések így hangoztak:
1. Rendszeresen töltesz minőségi időt, a szeretteiddel?
2. Mindig figyelmesen meghallgatod őket?
3. Rendszeresen vannak családi összejövetelek, baráti találkozók?
4. Mindig számíthatnak rád?
5. Mit mondanának rólad a szeretteid, ha megkérdeznénk őket?
6. Mit mondanának a viszonyotokról a szeretteid ha megkérdeznénk őket?
stb...
Ezek a kérdések, Szabó Péter - Élj teljes életet elődasánának második részletében voltak.
Link:
Mint a felsorolásból is kiderül, a kérdések elég velősek, és hibátlanok. Viszont az ezekre adott válaszaim, igen gyatrák voltak. Kivéve a baráti összejövetelekre, az volt dögivel. Szórakozás, önpusztítás, céltalanság.
Így éreztem, hogy elindult bennem valami, hogy mi azt akkor még nem tudtam, de olyan érzéseket váltott ki, ami tudtam, hogy valahova visz engem(saját magam felé) csak az akkor még nem kristályosodott ki. Ma már tudom.
Mindig is tudtam, és éreztem, hogy nem egy átlagos egyszerű életre születtem, ahol robotolsz naphosszat, egy fix összegért, hogy aztán küszködj a mindennapokba, a választás szabadsága egy álomnak tűnt, és már szinte elhittem, hogy mégis erről szól az élet.
De nem, az élet nem erről szól. Kivéve azoknak akik nem mernek nagyban gondolkodni, akik nem mernek kilépni a mókuskerékből, a kalitkából aminek az ajtaja nyitva áll, csak ki kell ugrani belőle és pofára kell esni. Mert kudarcok . nélkül, siker sincsen. Ők ketten kézen fogva járnak, csak az nem mindegy, hogy megéled a kudarcod, és beletemetkezel az önsajnálatba, és azonnal feladod.
Vagy
Kihúzod magad, és mész tovább, teszed a dolgod, és tudod, hogy a kudarc csak egy lehetőség arra, hogy intelligensebb módon újrakezd, Henry Ford szavait idézve.
Így hát elkezdtem erőfeszítéseket tenni, annak érdekében, hogy változást generáljak. És önmagamat nem kímélve, elkezdtem fogyasztani olyan tartalmakat, amik újabb megvilágításokat adtak az életemnek különböző területeire.
Mivel ugyan azokkal a gondolatokkal, nem lehet megoldani azt a helyzetet mint ami azt létrehozta. Új megoldásokhoz, új információ, tudás és készségek szűkségesek. Így hát elkezdtem ezeket falni...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.